Hol végezte el a fizika szakot, és miért jelentett ez Önnek sokat?
Itt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végeztem, nem is gondolkoztam, hogy máshol csinálnám. Gnädig Péterhez jártam diákolimpiai szakkörre, és ő sok előadást is tartott nekem itt, az egyetemen. Sok tanárról kiderült számomra, hogy rengeteget tudok tőlük tanulni, és persze ott voltak a nagyszerű csoporttársaim is. Volt köztünk verseny, de emellett barátok is lettünk.
Miért ezt az egyetemet választotta?
Nem volt gondos összehasonlítás az ELTE és a többi egyetem közt, nem akartam Budapestnél messzebb menni, a közelben nőttem fel. A diákolimpiai felkészítőben ELTE-s tanáraim voltak zömében, és róluk olyan jó véleménnyel voltam, hogy meg sem fordult a fejemben máshova menni. Akkoriban a BME, azt hiszem, nem is foglalkozott fizikusokkal, és én kutató szakra akartam jönni. Ha valaki alapkutatást szeretne művelni, az ELTE-n erre többféle lehetősége adódott, ez akkor még inkább így volt.
Volt-e olyan meghatározó pont az egyetemi évei alatt, amikor eldöntötte, hogy kutató szeretne lenni, és hogy itt szeretne maradni?
Egy konkrét pillanatot nem tudnék mondani, de arra emlékszem, hogy mikor elsőéves voltam, voltak olyan szaktársaim, akik már elsőéves koruktól TDK-ztak és kutattak, azon felül, hogy a kötelezőket elvégezték. Voltak olyan barátaim, akik minden nap este nyolcig kutattak az óráik után, és igazából ez engem is napról napra befolyásolt, volt a kutatásnak egyfajta kultúrája köztünk. Az ELTE-n való maradásom egyértelmű volt a PhD megszerzéséig. Akkor kaptam egy adjunktusi állást itt, amin meg is lepődtem, mert ez egyáltalán nem volt magától értetődő dolog. Óriási kitüntetésnek számított ez, és ma is nagy megtiszteltetésnek érzem.
Hogyan jött képbe a CERN? Milyen meghatározó éveket jelentett ez?
Én éppen nem olyan témavezetőt választottam, akit ismertem és aki az óráinkat tartotta. Elkezdtem körbejárni, hogy milyen lehetőségek vannak az ELTE-n kívül-belül. Amit értékeltem, hogy a választott témavezetőm nagyon bízott bennem, és szívesen dolgozott velem. Nem félt, hogy túl sok energiáját fel fogom emészteni, talán emiatt maradtam nála. Nekem tetszett a részecskefizika, hiszen ezt értettem a legkevésbé, tehát úgy gondoltam, hogy ebben fogom legkésőbb elunni magam, s ez az érzés mindmáig tart. Úgy tűnik, találtam magamnak egy olyan témát, ami nehéz, érdekes és nagyon kalandos is. Mivel a témavezetőm szerette a kalandokat és ez bennem is rezonanciára talált, ezért munkatársak maradtunk. Kivitt a CERN-be, és évről évre talált ki nekem új feladatokat. Végül állást is kaptam kint, és ez újra lökést adott ebbe az irányba. Persze itt sok múlott a szerencsén is, tehát hogy olyan témavezetőt sikerült találnom, akivel rögtön megtaláltam a hangot, és akivel hosszabb távon is képesek voltunk együttműködni.
Hány évig dolgozott a CERN-ben, és mikor jött haza?
Több részletben. Összesen, ha mindent összeszámolok, akkor két évet dolgoztam kint diákként, utána kaptam egy állást két évre, aztán még öt évre, és 2017-ben jöttem haza.
Miért jött haza?
Ennek több oka is van. Egyrészt, mert ez az ötéves állás véget ért, és eleve is haza szerettem volna jönni. A másik, személyes oka, hogy otthonosabban érzem itt magam, és megvolt a lehetőségem, hogy a mostani tanári állásomat esélyesként megpályázzam az ELTE-n, amit tavaly meg is kaptam.
Hiányzott az oktatás a kinti CERN-es évekből?
Igen is, meg nem is. Ott is voltak diákjaim, csak ott nem órai foglalkozásaim voltak, hanem témavezetőjük voltam. Ami hiányzott, az a csoportos foglalkozások, meg hogy fiatalabb diákokkal találkozzak, akik még keresik az útjukat.
Úgy tudom, hogy Pro Scientia aranyérmet nyert. Milyen lökést adott ez a kutatói munkájához?
Elsős doktorandusz koromban kaptam Pro Scientia érmet, 1999-ben. Késői díjazottnak számítok, már egyetemista sem voltam. Egy ilyen aranyérem mind az ember leendő témavezetőjének, mind pedig egy pályázat elnyeréséhez jó referencia. Innentől kezdve ez egy öngerjesztő folyamat, mert a következő pályázatnak is ad egy kis lökést, hogy az előző pályázatot elnyertem, és így tovább.
Mik a céljai a kutatómunkában és min dolgozik jelenleg?
Jelenleg egy nemzetközi kísérletben (CMS az LHC-nál) veszünk részt jónéhány ELTE-s kollégával, az én feladatom pedig olyan jelenségek vizsgálata, amiket az erős kölcsönhatás hoz létre a kvarkok és a gluonok között. A kölcsönhatás alapelméletét ismerjük, és a jelenségek egyre nagyobb részét tudjuk megmagyarázni az elméletben, ám sok a nyitott kérdés. Vannak ennek olyan részei mind kísérletileg, mind elméletileg, melyek nagyon nehezen kutathatók és számíthatók. Továbbá interdiszciplináris szempontból is fontos a kutatás: segíthet megérteni, milyen tulajdonságú a minket érő nagy energiájú kozmikus sugárzás, milyen jellegű és összetételű részecskezáporokat hoz létre.
Az Ön meglátásai szerint van-e olyan terület az ELTE-n, akár a karon, akár a Fizikai Intézetben, ahol lehetne fejlődni oktatási vagy strukturális szinten?
Amit nehézségnek látok az én egyetemista éveimhez képest, hogy a kreditrendszer bevezetésével szétmorzsolódtak az évfolyamok, így sokkal kevésbé ismerik egymást a hallgatók. Teljesen rugalmas a tanrend, ami egyrészt jó dolog, másrészt viszont így nehezebben formálódnak baráti társaságok, tanulócsoportok, akik együtt készülnek a vizsgákra, jó példát mutatnak és ösztönzik egymást. A nehézségek közös leküzdése nagyon nagy motivációt jelenthetne. A hallgatók oktatók által történő ösztönzésén is van mit javítani. Először is meg kell nyerni őket, hogy a mi egyetemünket válasszák, majd meggyőzni őket, hogy működjenek együtt velünk. Fogadják be azt a tudást, amit át szeretnénk adni. Világosabbá kellene tennünk, hogy nem lesz könnyű dolga annak később, aki csak a minimum követelményeket teljesíti, még ha elnézőek is az oktatóik. Tehát fontos, hogy fejlődjünk a motiválás terén, ehhez azonban elengedhetetlen a széleskörű hallgatói értékelés. Sajnos kevesen töltik ki az elégedettségi felméréseket, pedig nagy szükség van a visszajelzésre, még ha az néha kellemetlen is. Emellett igyekeznünk kell minél több kiváló kutatót, oktatót szereznünk, a jelenlegieket pedig megtartani. Az igazán elkötelezett kollégáinkat még jobban meg kell becsülni, azonban ezek összetett kérdések. Ha lennének jó és egyszerű megoldási javaslataim, már előálltam volna velük.
Miben látja az ELTE erősségeit az oktatás terén?
Oktatói szempontból azt emelném ki, hogy nagyon sok sikeres, szakmailag kiváló kollégám van, akivel együtt lehet működni. A másik, hogy rengeteg kutatási területet lefed az intézmény. A biofizikától kezdve az anyagtudományig, asztrofizikáig, részecskefizikáig minden területen kiváló eredményeket érünk el. Hallgatói szempontból is ezeket említeném, hiszen mi számít a jelentkezéskor? Az, hogy milyen az oktatás minősége, és hogy mit tudok tanulni, hasznos lesz-e ez a későbbiekben. Továbbá az is, hogy ha befejeztem a képzést, tudok-e kutatómunkát végezni valakivel? Ezen lehetőségek biztosításában úgy gondolom, nagyon jók vagyunk.